4. fejezet

A vizsgák utáni időszakom végig munkával telt. Aminek bevallom örültem, így nem kellett az elmúlt napok eseményeivel törődöm. És ha jobban belegondolok a munkám nem is igazán munka nekem. A munkám a szenvedélyem.  A szenvedélyem a munkám, amit a legnagyobb örömmel csinálok. A csoportjaim fantasztikusan haladtak. Mint a hét elején megtudtam, kapok egy másik csoportot is, pontosabban két csoportot. Fárasztó lesz, de legalább többet fogok vele keresni. A hét elején a kicsikkel voltam, akik ahhoz képest milyen fiatalok nagyon ügyesek voltak és cukik. A hét végére tettem a haladóbb csoportot, akikkel egy nehezebb koreográfiát vettünk. Sietnünk kellett, mivel őket is berakták a tavaszi műsorba. Mire szombat lett teljesen lefáradtam, de a munkát nem fogja más elvégezni helyettem.  Jennával és Sofiával megbeszéltük, hogy elmegyünk a tánc után egy kicsit plázázni. Jól fog esni ez a csajos délután. A fizikai és lelki fáradtságomat ők majd enyhíteni fogják. Odajöttek a stúdióhoz, bepattantunk a kocsimba és már mentünk is a kedvenc plázánkba. Annyira jó volt velük lenni. Hiányoztak már nagyon. Beültünk az egyik kávézóba beszélgetni.
…és minden nap küld egy üzenetet vagy felhív. Ez megy már egy hete. – mondtam.
Meddig fogja ezt csinálni? – kérdezte Sofia. Ránéztem és megrángattam a vállamat.
Ki tudja. De remélem lassan leesik neki. – ittam egyet a kávémból.
Már engem idegesít, hogy folyamatosan oda jár. – csúszott ki Jenna száján.
Odajárogat???- lepődtem meg és Sofira néztem. Megrázta a fejét, hogy erről ő se tudott- Miért nem mondtad?
Számított volna valamit, ha tudsz róla? – mondta egyenesen nekem szegezve a kérdést. Rájöttem, hogy igaza van. Nem fogadtam volna vissza őt, még akkor sem, hogy mindennap ott volt.
Szerintem tereljük a témát…keresett azóta Mr. Jóképű? – kérdezte mosolyogva Sofia.
Ez a másik téma, amiről nem szerettem volna ma beszélni. A randink óta Jay nem keresett, nem írt és nem is hívott. Tudnom kellett volna, hogy ő is pontosan olyan, mint a többi, de azért még reménykedek benne. Bár nem tudom miért?
Mr. Jóképű? Érdekes névválasztás. – mondtam mosolyogva. Mire ők is elkezdtek mosolyogni.
Szerintem meg jó, de kikerülted a választ?- nézet rám Jenna komolyságot álcázva.
Nem tudom, vagyis nem tudom. Mert mindent törlök automatikusan, szinte. – megittuk a kávénkat és fizettünk. Ahogy mentünk le a földszintre az üveg lifttel arra lettünk figyelmesek, hogy egy pasas körül nagy tömeg gyűlt össze. Kiszálltunk a liftből és odamentünk. Alig lehetett látni, miért van vagy inkább kiért van ez a nagy felhajtás. Mikor közelebb mentünk, észrevettem Őt. Egyenesen a szemébe néztem és ő is rám. Mosolyra húzódott a szám, mint mindig, ha meglátom. Rám nézett és gyorsan elfordította a fejét. Mi van? Miért csinálja ezt? Ránéztem a lányokra és ők is kidülledt szemekkel néztek rám, hogy mi volt ez? Megragadtak és elvitek onnan. Tudtam. Annyira tudtam, hogy mégis csak egy a sok közül. Sőt, még rosszabb. Amíg leértünk a parkolóba egy mukkot sem szólaltam meg. Teljesen a sokk hatása alatt voltam. Nem hittem el, nem akartam elhinni, hogy megint rosszul választottam. Amikor odaértünk a kocsihoz rájöttem, hogy amiket vettem ott hagytam a kávézóba. Gyors visszamegyek értük. – odadobtam Jennának a kulcsot.
Ne menjek inkább én vissza? – kérdezte Sofia.
Nem kell, csak a kávézóba megyek vissza. – és már indultam is vissza. Nem volt szándékom megkeresni Jay-t. Nem akartam őt még egyszer látni. Nem tudom, mit csinálnék ha meglátnám őt ott mosolyogni és közben tudni mit csinált. Amin ezeken gondolkodtam azt vettem észre, hogy a lábaim pont odavittek. Még mindig ott volt és fényképeket csinált. Amilyen gyorsan tudtam elfordultam és elindultam a kávézó irányába. Tényleg ott hagytam a cuccokat és örültem neki, hogy nem lopták el. Beszálltam a liftbe és megnyomtam a legalsó szintet. Megállt az elsőn és beszállt. Pont ezt akartam elkerülni.
Szia Alexandria! – mondta azzal a selymes hangjával. Egy pillanatra ránéztem. Az arca pont olyan volt, mint aki örül neki, hogy láthat. Épp rá akartam mosolyogni, amikor eszembe jutott mit is csinált 10 perccel ez előtt.
Szia. – mondtam neki közömbösen és elfordultam. Éreztem a tekintetét a hátamon, de nem fordultam meg. Mikor megérkeztünk a parkoló szintjére, én rögtön kirohantam onnan, ő jött utánam. Megfogta a karomat és maga felé fordított. Mérges vagy! Mi a bajod? – kérdezte. 

Mi a bajom? Mégis mi szerinted? Megcsókolsz az ajtó előtt, aztán nem keresel egész héten, aztán meglátlak téged és te meg elfordítod a fejed mintha valami csitri kis rajongód lennék, akit nem is ismersz. Kösz ebből nem kérek… - épp’ elkezdtem menni az autóm felé amikor utolért és elém állt és behúzott az autók közé- Mit csinálsz?
Ez az előbbi mi volt? Én kerestek téged, nem is egyszer, inkább te nem akartál velem lenni, hisz soha nem írtál vissza?
Te írtál nekem? Akkor miért nem kaptam meg? – csodálkoztam rá.
Igen, írtam. – erre elővette a telefonját. Amikor odaadta nekem és láttam a temérdek üzenetet minden eszembe jutott. A Christiántól kapott üzenetekkel együtt a többit is töröltem. Éreztem, ahogyan arcomba szökik a pír és izzadni kezd a tenyerem. Visszaadtam neki a telefont és elindultam, de visszatartott. Neki dőltem a falnak és leszegeztem a cipőmre a tekintetemet. – Sajnálom!
Mit is sajnálsz? – kérdezte. Tudtam a hanglejtéséből, hogy nem haragszik rám igazából.
Hogy egy hisztis boszi vagyok! – még mindig lefelé néztem. Ujjait alám alá tette és így felemelte a fejemet is. Szemébe néztem, végigvizsgáltam arcának minden egyes porcikáját. A nyakát, a szemöldökét, a csodás szemét,az ajkának ívét.
Igen, az voltál! – felhúztam a szemöldökömet, mire ő csak nevetett. Közelebb jött hozzám és én jobban hozzányomódtam a falnak. Rám nézett és ajka már az ajkamon volt. Jó érzés volt újra ilyen közel tudni magamhoz. – De, ha eljössz velem, most akkor talán megbocsátok.
De én a lányokkal jöttem. Bár megbeszélhetem velük. –rámosolyogtam. Odasiettem a cuccaimmal a kocsimhoz. A lányok már bent ültek és vártak rám.
Mi tartott ennyi ideig? Már vagy ezer éve várunk rád!!- mondták egymás után.
Jenna itt van a jogsid? –kérdeztem, miközben raktam a táskákat a hátsó ülésre.
Igen, de miért? – kérdezte és ránézett Sofia majd rám.
Mr. Jóképű, majd mindent elmondok később. Sziasztok. – becsaptam a kocsi ajtaját.
Wáóóó, jó szórakozást. – rám kacsintott és dudált is mellé Sofia. Mosollyal az arcomon mentem vissza Jayhez. Beültünk a kocsijába és kihajtottunk a parkolóból.