4. fejezet

A vizsgák utáni időszakom végig munkával telt. Aminek bevallom örültem, így nem kellett az elmúlt napok eseményeivel törődöm. És ha jobban belegondolok a munkám nem is igazán munka nekem. A munkám a szenvedélyem.  A szenvedélyem a munkám, amit a legnagyobb örömmel csinálok. A csoportjaim fantasztikusan haladtak. Mint a hét elején megtudtam, kapok egy másik csoportot is, pontosabban két csoportot. Fárasztó lesz, de legalább többet fogok vele keresni. A hét elején a kicsikkel voltam, akik ahhoz képest milyen fiatalok nagyon ügyesek voltak és cukik. A hét végére tettem a haladóbb csoportot, akikkel egy nehezebb koreográfiát vettünk. Sietnünk kellett, mivel őket is berakták a tavaszi műsorba. Mire szombat lett teljesen lefáradtam, de a munkát nem fogja más elvégezni helyettem.  Jennával és Sofiával megbeszéltük, hogy elmegyünk a tánc után egy kicsit plázázni. Jól fog esni ez a csajos délután. A fizikai és lelki fáradtságomat ők majd enyhíteni fogják. Odajöttek a stúdióhoz, bepattantunk a kocsimba és már mentünk is a kedvenc plázánkba. Annyira jó volt velük lenni. Hiányoztak már nagyon. Beültünk az egyik kávézóba beszélgetni.
…és minden nap küld egy üzenetet vagy felhív. Ez megy már egy hete. – mondtam.
Meddig fogja ezt csinálni? – kérdezte Sofia. Ránéztem és megrángattam a vállamat.
Ki tudja. De remélem lassan leesik neki. – ittam egyet a kávémból.
Már engem idegesít, hogy folyamatosan oda jár. – csúszott ki Jenna száján.
Odajárogat???- lepődtem meg és Sofira néztem. Megrázta a fejét, hogy erről ő se tudott- Miért nem mondtad?
Számított volna valamit, ha tudsz róla? – mondta egyenesen nekem szegezve a kérdést. Rájöttem, hogy igaza van. Nem fogadtam volna vissza őt, még akkor sem, hogy mindennap ott volt.
Szerintem tereljük a témát…keresett azóta Mr. Jóképű? – kérdezte mosolyogva Sofia.
Ez a másik téma, amiről nem szerettem volna ma beszélni. A randink óta Jay nem keresett, nem írt és nem is hívott. Tudnom kellett volna, hogy ő is pontosan olyan, mint a többi, de azért még reménykedek benne. Bár nem tudom miért?
Mr. Jóképű? Érdekes névválasztás. – mondtam mosolyogva. Mire ők is elkezdtek mosolyogni.
Szerintem meg jó, de kikerülted a választ?- nézet rám Jenna komolyságot álcázva.
Nem tudom, vagyis nem tudom. Mert mindent törlök automatikusan, szinte. – megittuk a kávénkat és fizettünk. Ahogy mentünk le a földszintre az üveg lifttel arra lettünk figyelmesek, hogy egy pasas körül nagy tömeg gyűlt össze. Kiszálltunk a liftből és odamentünk. Alig lehetett látni, miért van vagy inkább kiért van ez a nagy felhajtás. Mikor közelebb mentünk, észrevettem Őt. Egyenesen a szemébe néztem és ő is rám. Mosolyra húzódott a szám, mint mindig, ha meglátom. Rám nézett és gyorsan elfordította a fejét. Mi van? Miért csinálja ezt? Ránéztem a lányokra és ők is kidülledt szemekkel néztek rám, hogy mi volt ez? Megragadtak és elvitek onnan. Tudtam. Annyira tudtam, hogy mégis csak egy a sok közül. Sőt, még rosszabb. Amíg leértünk a parkolóba egy mukkot sem szólaltam meg. Teljesen a sokk hatása alatt voltam. Nem hittem el, nem akartam elhinni, hogy megint rosszul választottam. Amikor odaértünk a kocsihoz rájöttem, hogy amiket vettem ott hagytam a kávézóba. Gyors visszamegyek értük. – odadobtam Jennának a kulcsot.
Ne menjek inkább én vissza? – kérdezte Sofia.
Nem kell, csak a kávézóba megyek vissza. – és már indultam is vissza. Nem volt szándékom megkeresni Jay-t. Nem akartam őt még egyszer látni. Nem tudom, mit csinálnék ha meglátnám őt ott mosolyogni és közben tudni mit csinált. Amin ezeken gondolkodtam azt vettem észre, hogy a lábaim pont odavittek. Még mindig ott volt és fényképeket csinált. Amilyen gyorsan tudtam elfordultam és elindultam a kávézó irányába. Tényleg ott hagytam a cuccokat és örültem neki, hogy nem lopták el. Beszálltam a liftbe és megnyomtam a legalsó szintet. Megállt az elsőn és beszállt. Pont ezt akartam elkerülni.
Szia Alexandria! – mondta azzal a selymes hangjával. Egy pillanatra ránéztem. Az arca pont olyan volt, mint aki örül neki, hogy láthat. Épp rá akartam mosolyogni, amikor eszembe jutott mit is csinált 10 perccel ez előtt.
Szia. – mondtam neki közömbösen és elfordultam. Éreztem a tekintetét a hátamon, de nem fordultam meg. Mikor megérkeztünk a parkoló szintjére, én rögtön kirohantam onnan, ő jött utánam. Megfogta a karomat és maga felé fordított. Mérges vagy! Mi a bajod? – kérdezte. 

Mi a bajom? Mégis mi szerinted? Megcsókolsz az ajtó előtt, aztán nem keresel egész héten, aztán meglátlak téged és te meg elfordítod a fejed mintha valami csitri kis rajongód lennék, akit nem is ismersz. Kösz ebből nem kérek… - épp’ elkezdtem menni az autóm felé amikor utolért és elém állt és behúzott az autók közé- Mit csinálsz?
Ez az előbbi mi volt? Én kerestek téged, nem is egyszer, inkább te nem akartál velem lenni, hisz soha nem írtál vissza?
Te írtál nekem? Akkor miért nem kaptam meg? – csodálkoztam rá.
Igen, írtam. – erre elővette a telefonját. Amikor odaadta nekem és láttam a temérdek üzenetet minden eszembe jutott. A Christiántól kapott üzenetekkel együtt a többit is töröltem. Éreztem, ahogyan arcomba szökik a pír és izzadni kezd a tenyerem. Visszaadtam neki a telefont és elindultam, de visszatartott. Neki dőltem a falnak és leszegeztem a cipőmre a tekintetemet. – Sajnálom!
Mit is sajnálsz? – kérdezte. Tudtam a hanglejtéséből, hogy nem haragszik rám igazából.
Hogy egy hisztis boszi vagyok! – még mindig lefelé néztem. Ujjait alám alá tette és így felemelte a fejemet is. Szemébe néztem, végigvizsgáltam arcának minden egyes porcikáját. A nyakát, a szemöldökét, a csodás szemét,az ajkának ívét.
Igen, az voltál! – felhúztam a szemöldökömet, mire ő csak nevetett. Közelebb jött hozzám és én jobban hozzányomódtam a falnak. Rám nézett és ajka már az ajkamon volt. Jó érzés volt újra ilyen közel tudni magamhoz. – De, ha eljössz velem, most akkor talán megbocsátok.
De én a lányokkal jöttem. Bár megbeszélhetem velük. –rámosolyogtam. Odasiettem a cuccaimmal a kocsimhoz. A lányok már bent ültek és vártak rám.
Mi tartott ennyi ideig? Már vagy ezer éve várunk rád!!- mondták egymás után.
Jenna itt van a jogsid? –kérdeztem, miközben raktam a táskákat a hátsó ülésre.
Igen, de miért? – kérdezte és ránézett Sofia majd rám.
Mr. Jóképű, majd mindent elmondok később. Sziasztok. – becsaptam a kocsi ajtaját.
Wáóóó, jó szórakozást. – rám kacsintott és dudált is mellé Sofia. Mosollyal az arcomon mentem vissza Jayhez. Beültünk a kocsijába és kihajtottunk a parkolóból. 

3. fejezet

Az angyalok városa. Imádom Los Angleset, és mindig is imádni fogom. Imádom, azt az őrült szenvedélyt, ami ebben a városban lakozik. Egyszerre konzervatív és bohém. A város lüktető energiája táplálja a nemzetközi film készítési élet ütőereit és ez egész világból vonzotta az embereket. Pont úgy, ahogy engem is. Nem tudtam másra sem gondolni az étterembe vezető út alatt, mint hogy mennyire szerencsés vagyok.  Ha otthon maradok, soha nem élhettem volna a saját álmaimat, soha nem ismerkedtem volna a barátimmal és soha nem ülhettem volna együtt Jayyel sem. Az étterembe vezető út az átlagosnál hosszabb volt, mivel dugó volt a belvárosba, amin egyáltalán nem csodálkoztam. Míg oda értünk megvizsgáltam az autót. Végül is nem gyakran ülök egy ilyen típusú autóba. Jay észrevette, ahogy bámulom a karosszériát és elmosolyodott.Bocs, csak… olyan csodálatos. –mondtam, miközben az izzadó tenyeremet a ruhám végébe töröltem. Jézusom, izzad a tenyerem, mi van velem?

Ő csak egy mosollyal válaszolt. A mosolyával könnyel elterelte a gondolataimat az autóról. Csak néztem, ahogy vezet. Olyan férfias volt, ahogy a kormányt fogta, érezni lehetett az erőt, hogy teljesen magabiztos, uralta az autót, ha lehet ilyet mondani. Bámultam, de észbe kaptam amikor lefékezett az étterem előtt. Segített kiszállni a kocsiból, amit gondolatban megköszöntem neki, mivel eléggé alacsony fekvéses volt autó rajtam meg egy ruha volt. Amikor megláttam, hogy a The Golden Statebe hozott, éreztem, hogy az arcomat elönti a pír. Ez L.A.  egyik legjobb étterme.
Nem, gondolod, hogy alul öltözött vagyok ide? –kérdeztem tőle.
Nyugi Alexandria, csodás vagy. – és megint rámosolygott. Minden kétségem elszállt. Amikor beléptünk Jay odament a bejárat mellett álló férfihoz és megmondta a nevét, mire a férfi udvariasan az asztalunkhoz kísért. A vacsora valami fantasztikus volt. Ilyen finomat még soha nem ettem. Az egész vacsorát végigbeszélgettük.  Örültem neki, mert így többet tudtam meg Jayről. Amikor beszélt olyan szenvedéllyel beszélt a munkájáról, hogy eszembe juttatta, miért is akarok színésznő lenni. De rajtam volt a sor, hogy magamról beszéljek. Nehezemre esett megnyílni az emberek előtt, mivel nem akartam, hogy megtudják múltamat, hogy miért volt olyan fontos eljönnöm otthonról. Épp befejeztük a fő ételt, amikor a főpincér odalépett Jayhez és odasúgott neki valamit. Az arc kifejezése megváltozott. Hátrafordult és így én is észrevettem, hogy az étterem előtt egy csomó fotós gyűlt össze. El is felejtettem, hogy ha az ember egy hírességgel randizik akkor ezzel is kell számolni. Erről Jay is elfelejtkezett. Megkérte a főpincért, hogy kéresse a hátsóbejárathoz a kocsit.
Sajnálom, de mennünk kell. – ezzel megfogta a kezemet és kirángatott az épületből. A kocsi már ott állt, de nem csak a kocsi. Pár paparazzó már várt minket. Gyorsan beültem a kocsiba és Jay is. Beindította az Audit és rálépett a gázra. Szerencsére simán kikerültünk onnan. Az út alatt, nem szóltunk  egymáshoz. Na remek, gondoltam, így kell elrontani egy estét. Amikor rá néztem láttam, megfeszülni az állkapcsát, láttam, hogy ideges. Amikor megérkeztünk a lakásomhoz, nem vártam meg, amíg kinyitja az ajtót. Kiszálltam és besiettem a kapun. Nem akartam még kínosabbá tenni neki a helyzetet. De ahogy a lifthez értem, éreztem hogy ott van a hátam mögött. Végig követett idáig. De miért? Mikor beszálltam utána szóltam: Nem kell felkísérned, ha nem akarsz itt lenni. – erre megnyomtam a gombot. A liftajtó épp csukódni akart, de megállította és velem szemben beszállt a liftbe. De itt akarok lenni- mondta olyan nyugodt hangom, hogy azt hittem megáll a szívem. Az alatt a 15 másodperc alatt, amíg felértünk nem szólt hozzám, csak a szembe nézett. Egyáltalán nem éreztem kínosnak ezt a 15 másodpercet. Elkalandoztam a szeme íriszén, a szemöldöke ívén a szájának vonalán és ekkor a liftcsengő kizökkentett az ábrándozásból. Kiléptünk a liftből és elindultunk a lakásom felé. Csöndben voltunk és ez viszont már zavart. Elővettem a kulcsaimat a táskámból. Épp amikor be akartam dugni a kulcsot a zárba megfogta a könyökömet és maga felé fordított és neki nyomott az ajtónak.
Sajnálom. - mondta csendesen.
De mégis mit sajnálsz? – néztem rá meglepetten.
Nem így terveztem az estét, el akartalak vinni még egy szép helyre, de azok a rohadt fotósok…
Nem sajnáld – fojtottam belé a szót – én remekül éreztem maga. Lenézett a padlóra majd újra rám. Együtt érzően pillantottam Jayre. A kaja például tök jó volt. – rámosolyogtam. Elnevette magát, amitől egy kicsit nekem is jobb kedvem lett.
Hogy vagy képes megnevettetni, még akkor is amikor ilyen ideges vagyok? – kérdezte. Éreztem ahogyan arcomat elönti a forróság, eltűrtem egy hajszálat az arcomból. Tenyeremet a szoknyám szélébe töröltem. Ekkor Jay ujjával az állam alá nyúlt , felemelte az arcomat és lágyan megcsókolt. Amikor az ajka az enyémhez ért, olyan érzés fogott el, mintha el akarnék szállni. Visszacsókoltam őt és arra gondoltam, hogy nem akarom, hogy véget érjen ez a csók, mégis én húzódtam el tőle.  Jó éjszakát Jay. – nyitottam az ajtót és beléptem a lakásba. Az ajtónak dőltem és beleharaptam ajkamba a csók emléke miatt. Amikor újra észhez kaptam észrevettem, hogy a kanapén ott ül Christian.
Miért nem mentél el? – kérdeztem, miközben vettem le a kabátom és a cipőmet. Nem kaptam választ ezért, elindultam a szobám felé. Elkapta a karomat.
Hol voltál? Kivel voltál el? Haa, válaszolj! – förmedt rám.
Christian eressz el, ez fáj. – próbáltam kiszabadítani a kezemet. Elengedte, majd oda lépett hozzám.
Miért csinálod ezt Ali? Tudod, hogy szeretlek. – mondta nekem, miközben a szemembe nézett.
Én miért csinálom Christian? Te miért csinálod ezt? Folyton megcsalsz de én vagyok olyan hülye, hogy folyton megbocsátok neked. Újra és újra. – szemembe könny gyűlt – De most nem. Ezzel a mondattal elfordultam tőle és bementem a szobámba és magamra zártam. Egy ökölcsapás hangos dördülését és vad szitkozódást hallottam, amikor becsuktam magam után az ajtót. Bevonszoltam magam az ágyba, összegömbölyödtem és próbáltam elfelejteni Christiant. Azt a Christiant, aki két évig velem volt olyan sok örömet és bánatot okozott nekem. Kaptam még egy SMS-t Jennától, hogy hallotta a veszekedésünket Christiannal és megkérdezte jól vagyok-e? Igazából nem éreztem magam jól, de azt írtam neki, hogy minden rendben van. Nehezem tudtam elaludni, emlékek és a mai nap járt a fejemben. A „tökéletesnek” ígérkező randi Jayyel, a szakítás Chrissel. Amint ezeken gondolkozta elnyomott az álom. Reggel, amikor felébredtem túl korán volt fáradtnak éreztem.  Fel sem keltem egyből, megkerestem az Ipodom és beraktam az egyik kedvenc lassú számomat ismétlésre. 

Újra elnyomott az álom. Nem sokat aludtam, fél hét volt az órán. Felöltöztem, csináltam a termoszomba egy kis kávét, beültem a kocsimba és elindultam a városomba. A legközelebbi parkba mentem el. Leültem egy padra és csak ittam a kávémat, miközben figyeltem az embereket. Egy asszony a kisbabáját sétáltatta, és olyan ismerősnek tűnt, de nem tudtam honnan. Elhessegettem a gondolatot, üresnek akartam érezni fejemet, nem gondolkozni semmin.  Megittam a kávémat és az ébredező várossal elindultam vissza. Mikor beszálltam a kocsimba észrevettem, hogy a táncos cuccom, még mindig ott van a hátsó ülésen. E gondolattól vezérelve elmentem táncolni egyet. Kitáncoltam a lelkemet is. Jól esett, elmúlt a fáradtság érzése és újult erővel mentem haza. Amikor hazaértem Jenna már ébren volt. Bevallom, nem örültem neki. Tudtam, hogy el kell mesélnem majd neki mindent. Kérsz egy kávét? – kérdeztem. Bólintott így levettem, két csészét és megcsináltam őket. Leültünk a fotelekbe és elmeséltem neki mindent. A randit és hogy Christian utánam futott, a fotósokat és a szakítást.
Jaj Ali, annyira sajnálom a dolgot. Tudom, hogy szeretted, különben nem lettél volna vele együtt két évig. – vigasztalt. Ekkor csöngettek és Sofia és Taylor érkeztek meg. Örültem, hogy összejött a csapat. Ők ismertek már és támogattak mindenben. Most is itt vannak, hogy támaszok legyenek ezért imádom őket. Jót nevettünk a délelőtt és már kezdtem elfelejteni mindent. Jó kedvem volt megint. Ekkor megcsörrent Taylor mobilja. CHRISTIAN AZ!!! – tátogta.  Megráztam a fejem, hogy ne mondja el, hogy itt van. Nem akartam őt is belekeverni ebbe. Kiment a folyosóra beszélni, mikor visszajött kifújta a levegőt.
Beszélni akar velem, gondolom rólad. – mondta nekem.
Menj csak, nem akarom, hogy te is bajba keveredj. Adott egy puszit a homlokomra és elköszönt mindenkitől. Ekkor jöttem rá, hogy a telefonomat itthon hagytam. Megnéztem és jött 3 üzenet Jaytől. Nem nyitottam meg őket, töröltem őket. Nincs most kedvem egy újabb randihoz, vagy arra hogy lekoptasson. Ledobtam a telefonom az ágyra és csak feküdtem ott órákig és nem törődtem semmivel.

2. fejezet

Másnap reggel fejfájással ébredtem, ami valljuk be nem csoda. Ennyit inni, mint tegnap, már nem normális. Csukott szemmel is rájöttem, hogy nem a szokott időben keltem. Csukott szememmel próbáltam keresni a telefonomat. De nem találtam se az ágyban, se az éjjeliszekrényemen. Földön próbáltam szerencsét, és meg is találtam az ágy alatt becsúszva. – Jézusoom! – kiáltottam fel amikor megláttam rajta, hogy fél 1 van. Kirohantam a szobámból, és láttam, hogy Jenna a kanapén ott ül a kanapén két kávét tartva a kezében. – Jó reggelt! – mosolygott rám. – Nyugi szombat van, nem késtél el sehonnan. Odaadta nekem a kávét és én lehuppantam mellé.
Nem emlékszek a tegnapról…semmire! –mondtam és belekortyoltam az éltető italba. Imádom a kávét, bármely formában. Folyékonyan, sütiben, csokiban, intravénásan, a kávé mindig jöhetett.
Nekem sincs meg sok minden! De az megvan, hogy egy nagyon dögös pasival kevertél, aztán hirtelen eltüntetek és aztán írtál nekem!- mondta.
El is felejtettem, hogy mi is történt tegnap este. Jay Ryan és én csókolóztunk. Még a gondolatba is belepirultam. Jó, én kaptam le és ő sodródott az árral, de ez most mindegy. Egyre jobban kezdtek derengeni a dolgok: Christian, ital, Jay, rosszul lét és az a felettébb kényelmes autó amiben hazahozott. Nem tudtam, mennyit mesélhetnék el ebből Jennának. Általában mindig mindent elmondok neki, de ez most egy kicsit más volt. Hisz most egy hírességről volt szó, nem csak egy srácról a buliból.
Igen…dereng valami!- mondtam.
És, volt valami az este?  - kérdezte.
Jenna!- förmedtem rá, mivel pontosan tudtam mire gondol.
Most mi van, ismerlek már túl régóta! Ha egy jó pasi van a közelben, akkor nem tudod visszafogni magad! – kacsintott rám.
Volt valami abban, amit a legjobb barátnőm mondott. Tényleg ilyen voltam, és sajnos nagyon utáltam ezt a tulajdonságomat. Ez volt az oka annak, hogy a kapcsolataim soha nem voltak hosszúak.
Nem hiszem, hogy bejöttem a srácnak! – mondtam a kávémba bámulva.
Biztos vagy benne? Nézz a konyhapultra! – bökött fejével a konyha felé.
Furcsán néztem fel rám, majd fejemet a konyha pultra szegeztem. Egy hatalmas vörös rózsa csokor állt ott egy csodálatos kristály vázában. Hisz ez hatalmas, hogy nem vettem észre amikor kijöttem. Letettem a kávémat a kávézóasztalra és odasiettem a csokromhoz. Egy percig csak csodáltam és bámultam, olyan szép volt. Az illata épp olyan volt, mint számítottam: a tavasz édes illata keveredett a kaliforniai meleg illatával. Imádtam. – Van hozzá egy kártya is, nyugi nem néztem meg! – nyugtázta. Vállam fölött rámosolyogtam, majd kivettem a kártyát a rózsák közül:

Kedves Alexandria! Remélem, már jobban vagy és kiheverted a tegnapit és emlékszel rám. Ha van kedved találkozni velem, a kártya másik oldalán van a számom, hívj fel.

Jay

El sem hiszem, hogy én Alexandria Marlett tetszek egy olyan pasinak, mint Jay Ryan.  Várjunk, honnan veszem, hogy tetszik nekem. Lehet, hogy csak a hazautam benzin díját akarja elkérni tőlem! Ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem és visszaültem Jenna mellé a kávémmal.
Na, kitől kaptad? – kérdezte kíváncsian.
Ááá, senki fontostól. Csak a tegnapi sráctól. – mosolyogva ittam egyet a kávémból.
Ezek szerint, mégis lehet, hogy talán esetleg bejöttél neki? – imádom amikor ezt csinálja.
Lehet! – majd felálltam és a kártyáért sittem, majd mikor beakartam menni a szobámba Jenna utánam szólt.
Ja, itt volt Chris is reggel. – mondta unott hanggal.
Igen, és? – fordultam vissza meglepetten.
Elkezdte mondani a mondókáját, aztán meglátta a csokrot és elhúzott. – mosolyogtam a bajszom alatt. Megérdemelte, ez semmi ahhoz képest amit tőle kaptam. – ÉS még azt is mondta, hogy hívd föl mert „fontos dolgokat megbeszélnetek a kapcsolatotokról”! – mutogatott az ujjával a hangsúlykedvéért. Majdnem elnevettem magam rajta, de komoly arcot vágtam és elindultam befele a szobámba. Levettettem magam az ágyra és néztem a kártyát. Elgondolkoztam a tegnap estén. Mit gondolhat rólam Jay? Biztos azt hiszi egy részeg kis csitri vagyok. Honnan tudja egyáltalán a nevemet? Vajon ez az ő kézírása? Felhívjam a számot? Akarok egyáltalán beszélni vagy találkozni vele? Annyi kérdés járt a fejembe és el is ment vele az idő. Arra kaptam fel a fejem, hogy ha nem kezdek el most készülődni elkések a munkából. Szombatonként táncot oktatók tiniknek. Szeretek velük dolgozni, mert már érettebbek, mint a kicsik és komolyabban lehet velük venni ez a gyönyörű művészetet. Gyorsan berohantam a fürdőmbe és letusoltam és megmostam a hajamat. Bepakoltam az összes táncos cuccomat egy nagy edzős táskába és már rohantam is. Gyors dobtam egy puszit még Jennának és mondtam, hogy várjon meg a mozi délutánnal. A válaszát már nem hallottam, mert az ajtó becsukódott.  Lerohantam a kocsimhoz és bevágtam mindent. Az érettségi ajándékom egy autó volt. Egyszerűen imádtam. Nem volt nagy, de épp elég volt, hogy ha a barátaimmal elakartunk menni valahová akkor elfértünk. Egész után bömböltettem a zenét és kitettem a kezem az ablakon. Imádtam, hogy itt mindig süt a nap és csak ritkán van eső. Kiélveztem minden napsugarat a stúdióig és magamba gyűjtöttem annyi D-vitamint, amennyit csak tudtam. Amikor a táncteremhez értem, már mindenki ott volt. Gyors ledobtam a cuccom és már hozzá is álltunk. Nagyon jól haladtunk és muszáj is volt, hiszen mindjárt itt van az iskola tavaszi bemutató gálára és az én csoportom két táncot is elő fog adni. Az egyiket már kívülről fújják a másikat is egyre ügyesebben csinálják. Az óra végére teljesen kimerültem, de még volt egy kis erőm ott maradjak táncolni egy kicsit. Beraktam egy zenét és csak hagytam hogy a testem kövesse a ritmust. Épp egy mozdulat közepén voltam amikor megláttam, hogy áll valaki az ajtóban. Először azt gondoltam egy tanítványom hagyott itt valamit, de amikor megláttam ki van ott el állt a lélegzetem is.
Te mit keresel itt! – kérdeztem kicsit magasabb hangon, mint számítottam rá.
Én is örülök, hogy újra látlak. Csodálatosan táncolsz- mosolygott rám az ajtóból.
Köszönöm, de mit keresel itt? Honnan tudtad, hogy itt leszek?- kérdeztem még egyszer tőle. Erre ő közelebb lépett hozzám. A lábaim a földbe gyökereztek, nem tudtam levenni róla a szememet. Amikor egész közel volt, elvesztem azokban a csodaszép szemekben. Basszus Alexandria, térj  magadhoz!!! – szólt egy kis hang a fejemben.
Épp a környéken járkáltam és meghallottam a zenét és szerencsémre te voltál itt- mosolygott rám.
És ezt el is higgyem neked? – kérdeztem egy kicsit elfordítva a fejemet. Mosolyra húzta a száját.
Megkaptad a virágot? – kérdezte.
Milyen virágot? – néztem rá hülyén, mire ő meglepett arcot vágott. Nem bírtam ki és elnevettem nevetni, mire ő is elkezdett nevetni. – Igen, csodaszépek, köszönöm szépen, de miért kaptam?
Mindig ilyen sokat kérdezel? –vágott vissza.
Zavar? – rámosolyogtam. Olyan fura, nem tudtam abbahagyni mellette a mosolygást. Még soha nem hozott ilyen helyzetbe egy pasi, az ilyen helyzeteket mindig megoldottam…valahogy.
És, mi a válaszod? Vacsora? Velem? Ma este? – nézett a szemembe.
Elvesztem bennük és egyszerre azt vettem észre,hogy a szám egy igenre nyílódik.  Megbeszéltük este nyolcra értem jön. Amikor elment én még mindig ott álltam földbe gyökerezett lábammal. Mikor hazaértem mindent elmeséltem Jennának és Sofiának is, mivel át jött ő is filmet nézni. Örültek, hogy végre egy normális alakkal randizok. Mivel volt még időm este nyolcig betettünk egy filmet. Az egyik kedvencemet Az ötven első randit. Már vagy 100-szor láttam, úgy hogy nem igazán kötött le. Egész film alatt azon járt, az eszem, hogy mit vegyek fel az estére. Mire vége lett a filmnek, elkezdtem készülődni. Ott álltam a szekrényem előtt és nem tudtam mit vegyek fel. – Lányok, segítsetek. Nem tudok mit felvenni! – kiáltottam ki nekik. Bejöttek a szobámba. Míg ők végigtúrták az egész ruhatáramat én addig gyors megfürödtem és újra megmostam a hajamat, mivel a tánc miatt tiszta büdös és ragacs lett. Mire végeztem, a csajok is kiválasztották a ruhámat. Egy antik, virágmintás flitterekkel kirakott fekete miniruhára esett a választásuk. Megöleltem őket a segítségért és gyorsan felöltöztem. Hajamat laza hullámokba rendeztem és kisminkeltem magamat. Mire végeztem a készülődéssel majdnem 8 óra volt. Belebújtam a magassarkúmba és egy szegecses bőrkabátot kaptam magamra.

Gyorsan bedobáltam mindent egy kistáskába, amire csak szükségem lehetne. Mikor kiléptem a szobám ajtaján a lányok ott ültek a kanapén.
Na, ez nem semmi kisanyám! – mondta Sofia az ő megszokott formájában. Elnevettem magamat rajta.
Dögös vagy, csak nehogy már most a küszöbön rád vesse magát! – mondta nevetve Jenna.
Csajok, ne csináljátok ezt, elfolyik a sminkem! – nevetve vetettem le magamat közéjük. Imádom ezeket a lányokat, ha ők nem lennének itt mellettem és persze Taylor, akkor én már nem itt lennék. Sokat köszönhetek nekik.
Nem túlzás egy vacsorához? – felálltam és körbeforogtam. Méregettek, mintha pasik lenének. A szám elé kaptam a kezemet, amikor elkezdtem nevetni. Egymásra néztek és egyszerre mondták: NEM! – majd elnevették magukat. Csöngettek a kaputelefonon. Ránéztem az órára és nyolcat mutatott. Odarohantam az ajtóhoz, egy gyors pillantást vetettem a rózsáimra és a szám már is mosolyra húzódott. Amikor az ajtót kinyitottam az mosolyom elszállt.
Te meg mit keresel itt? – kérdeztem ingerülten.
Nem hívtál, aggódtam érted! – mondta az ajtófélfának neki támaszkodva.
Hát, jól vagyok. Elmehetsz! –ráakartam csukni az ajtót, de ő már benn is volt a lakásban. A lányokon is látszott, hogy mennyire meglepődtek azon, hogy itt van Christian. Lépett pár lépést és megfordult és megfogta a kezem.
Alexandria, kérlek hallgass végig! – mondta a szemembe nézve.
Christian, nem a legjobbkor jöttél. Kérlek menj el. – mikor kimondtam a mondatot az ajtón kopogtak. Szerencsémre a fiú épp a lányokra nézett és kérdezett valamit, mire én gyorsan kinyitottam az ajtót és beleútköztem Jaybe. Ahogy kinézett, elállt tőle a szavam is. elegáns volt mégis modern és fiatalos. Egyszerűen szívdöglesztő volt. Felajánlotta a karját és én gyorsan bele is karoltam. Mikor kiértünk egy csodálatos sportautó várt a ház előtt.
Csodálatos. Ez egy Audi RS 7-es? – kérdeztem tőle mire ő füttyentett egyet.
Ez igen, nem is tudtam, hogy szereted az autókat. – kinyitotta nekem az ajtót.
Még sok mindent, nem tudsz róla! – mondtam miközben beszálltam az anyósülésre.
Remélem, ez az este közelebb hozz hozzád! – mondta, miközben becsukta az ajtót. Akaratlanul is de mosolyra húztam a számat. Nem tehetek róla, mindig ez történik, ha ő is itt van. Beült mellém és indította az autót. Gyorsan belenéztem a visszapillantó tükörbe és Christian épp akkor lépett ki az épületből, de addigra Jay rákanyarodott az útra.

1. fejezet

A nevem Alexandria Marlett és 22 éves vagyok. Végzős egyetemista vagyok Los Angelesben a UCLA-n színésznő szakon. Az, hogy négy évig itt élhettem az életemet, egyik legnagyobb álmom vált valóra. A suli mellett éneket és táncot oktatók az egyik helyi művészeti iskolában. Imádok énekelni és táncolni. Nem is tudom, mi lenne velem zene és mozgás nélkül. Valószínűleg belebolondulnék. A suliból már csak egy félévem maradt, és ha nem találok munkát itt LA-ban akkor vissza kell költöznöm a szüleimhez. Anya és apa mindig támogattak a maguk módján, de soha sem hittek úgy igazán bennem. Mindig azt hallgattam, hogy „ ez nem rendes szakma” meg hogy „soha nem fogsz tudni belőle megélni”, de végül rájöttek, hogy az lesz a legjobb, ha inkább mellett vannak. Szerencsémre nem egyedül jöttem ide. A legjobb barátnőm Jennifer is velem tudott tartani. Én mindig is Jennának hívtam. Jennával a középiskola óta vagyunk a legjobb barátok. Mindent meg tudunk beszélni és tudom, hogy megbízhatok benne és ez kölcsönös. A nővérem Ashley már egy ideje itt él a barátjával, Daniellel. Ők segítettek nekünk a kezdetekben. A négy év alatt teljesen hozzászoktam a városhoz és még jobban megszerettem. Az élet itt teljesen más, mint otthon. A legjobban Sofiával és Taylorral lettem jóban. Mind a ketten törzsgyökeres kaliforniaiak. És ezt imádom bennük, a legjobban.

Épp vége volt a féléves vizsgáknak és úgy gondoltuk ezt meg kell ünnepelnünk. Megbeszéltük Jenniferrel, hogy egy jó kis csajos estét tartunk. Sokat iszunk és táncolunk. Nekem is jól jött, hogy egy kicsit a legjobb barátnőimmel legyek. A sulit és magánéletet egyeztetni soha sem volt az erősségem. Suli után volt még egy tánc órám, utána úgy gondoltam elugrok a barátomhoz, de végül nem mentem. Ja, amúgy két éve együtt vagyok a barátommal, akit Christiannak hívnak. Szeretem őt, de ez egy se veled se nélküled kapcsolat már. Épp a „nélküled” fázisban vagyunk. Mikor haza értem nem találtam otthon Jennát. Biztos dolgozik még vagy épp embereket úgy estére. Szeretem a lakásunkat, épp elég kettőnknek. Négy évvel ezelőtt a nővérem egyik barátnője lakott még itt, de őt a színészi munkája elszólította Londonba így nekünk adta a lakást. Két szoba, vendégszoba, konyha, két fürdő és egy hatalmas nappali. Amikor beköltöztünk minden olyan sötét volt, mára viszont teljesen belaktuk és csajossá tettük a helyet. Ledobtam a táskámat és kabátomat a kanapéra és a szobám felé vettem az irányt. Felraktam a telefonomat töltőre és akkor vettem csak észre. Két üzenet: egy Jennától egy pedig Christiántól. Először a barátnőm sms-ét olvastam el. „ Szia csajszi, ma tovább dolgozok egy kicsit de te csak készülődj az estére. Otthon tali. Puszi.” Jennának volt az a hatalmas és páratlan képessége hogy akár 15 perc alatt el tudott készülni, bárhová is kellett mennünk. Miután válaszoltam neki, rámentem a pasimtól valóra. „ Helló szívem, kérlek bocsáss meg nekem amiért ilyen bunkó voltam veled. Soha többé nem fog megtörténni. Remélem meg tudsz nekem bocsátani” Mire az üzenet végére értem a vérnyomásom az egeket verte. Azt hiszi, ennyivel el tudja intézni az egészet. Hát nagyon rosszul gondolja. – Ezt neked Christián! – mondtam a telefonomnak. Ledobtam az ágyra a telefonomat és elmentem készülődni. Gyorsan letusoltam és megmostam a hajamat. Hajszárítás közben hallottam, hogy nyílik az ajtó és kinéztem ki jött. Szia Ali! – köszöntött széles mosollyal. Hellóka Jenna! – Na mi volt ma melóban?  –puszit küldtem felé. Halál. – nevetett. Amikor mi ketten összekerülünk, akkor kő kövön nem marad. A nevetése ragadós volt, órákig tudtunk röhögni a semmin. Látom te mennyire előrébb, vagy mint én szóval sietek. – és már a saját fürdőjében volt.

Megcsináltam a hajamat és egy laza sminket is magamra dobta. Nem akartam erőset, úgy sem fogják látni.  Már tudtam, hogy a kedvenc bézs ruhámat fogom felvenni, amin kis kövek vannak. Egyszerűen imádtam ezt a ruhámat. Kiválasztottam a hozzá tartozó cipőt és a legfontosabb dolgokat beledobáltam egy kistáskába. Jennával egyszerre léptünk ki a szobánk ajtajából. Egy egyszerű de nagyszerű fekete koktélruhát vett fel egy csodálatos azúrkék cipővel és a hozzáillő táskát és cipőt.
Látom pasizni, akarunk ma este! –mondtam neki nevetve.
Akarunk? – nézett rám meglepődve. - Christian már megint?
Ne is kérdezd, sms-ben akart bocsánatot kérni!!!
Sms-ben? Ez nem normális. De mindegy is, ma jól berúgunk és bepasizunk. Megérdemeljük! – mosolygott rám.
De meg ám! – visszamosolyogtam és már nyúltam is a kabátomért.
Útközben felszedtük Sofiát is. A három grácia bevetésre kész volt. Imádtam velük bulizni vagy csak együtt lógni. Nagyon megszerettem őket és nem bírnám ki nélkülük, ha haza kéne mennem. De erre ma nem akartam gondolni, csak az alkoholt akartam érezni. Nem a szokásos helyünkre mentünk, ami az 5. sugárúton van. Tudok egy sokkal exkluzívabb helyet és itt van a közelben! – mondta csilingelő hangján Sofia. Amikor odaértünk a clubhoz hatalmas sor állt előtte.
Biztos, hogy mi ide akarunk menni? – kérdeztem.
Nyugi van, van egy ötletem! – erre Sofia megfogta a kezünket és a biztonságihoz hurcolt minket. Oda súgott neki valamit, erre a kétajtós szekrény leemelte a biztonsági szalagot és intett, hogy bemehetünk. Hallottam, ahogyan nagyon „ázás”-t hagytunk magunk mögött, amikor beléptünk az ajtón. Nem igazán zavart, semmi sem ronthatta el az estémet a lányokkal. Amikor beértünk a clubbelsejébe a lélegzetem elállt. Egy erkély tetején álltunk, a tánctér pedig lent volt. Körülnéztem és mindenhol csak embert láttam. Viszont kiszúrtam egy ismerős arcot a tömegben. Christian.
Nem hiszem el, hogy neki is itt kell lennie! – mondtam Jennának és Sofiának mutattam kiről beszélek.
Elmenjünk? –kérdezték.
Vettem egy mély levegőt és kifújtam. – Nem, itt maradunk. Mondtam, senki nem szúrhatja el az estét. – rájuk mosolyogtam.
Elindultunk a tánctéren át a bárpulthoz. Kértünk egy kör tequilát és egy koktél mindenkinek. Én egy Cosmopolitant kértem, mert az volt az én hivatalos party italom. Miután végeztünk kértünk még egy kört és még hármat majd bevetettük magunkat a táncparkettre. Miközben előre haladtunk elmentünk mellette.
Alexandria, én…- mondta, de nem érdekelt mit akart mondani és elmentem, nem akartam most beszélni erről. Elkezdtünk táncolni és nem foglalkoztam semmivel és senkivel. Odajött egy pasi és azt mondta, hogy gyönyörű vagyok. A zajban is olyan jellegzetes volt a hagja és ismerős, de nem tudtam honnan. Elkezdtem neki táncolni, mert láttam, hogy Christian figyel engem. Észrevettem, hogy egyre gyorsabban veszi a levegőt. Nem kellett nekem ennél több se, hátrafordultam és lekaptam. Részeg vagyok, összevesztem a pasimmal és nem érdekel semmi! – gondoltam magamban. Amikor hátrafordultam ő már nem volt ott. Visszanéztem a srácra, hogy azért mégis lássam kit csókoltam meg. – Bocsi, hogy igy váratlanul le… - de nem tudtam folytatni a mondatot. Felismertem. Ő Jay Ryan volt, az egyik kedvenc sorozatomból A szépség és a szörnyetegből. Amikor belenéztem abba a barna szempárba, elvesztem. Nem tudtam megszólalni, végül ő törte meg a csendet. – Részemről a szerencse. Jay vagyok. – rámosolygott és a fülembe súgta. – És téged?
Alexandria vagyok - suttogtam bele a fülébe. Tudom, hogy mondani akartam valamit, de ha most megszólalok, tutira lehányom. Ő is látta rajtam, hogy nem vagyok jól. Megfogta a derekamat és kivezetett. Amikor hozzámért, olyan érzésem volt, mintha egy pici áramütés érne. Nem fájt, hanem felperzselő volt és nagyon jó. Amikor kijutottunk a friss levegőre és fényre, jobban meg tudtam csodálni. Szűk farmert, egy fehér trikót és inget viselt. A trikón kidudorodtak mellizmai és már nem a rosszul lét miatt nem kaptam levegőt. Ilyet még soha sem éreztem.
Jól vagy Alexandria? – kérdezte. Mélyen a szemébe néztem és láttam rajta, hogy tényleg érdekli, jól vagyok-e?
Már jobban, köszönöm. – fel akartam egyenesedni, de a lábaim gyengék maradtak így a karjaiba kötöttem ki. Köszi cípők!
Gyere, hazaviszlek! – a karjaiba vett és én vállának döntöttem a fejemet. Arra még emlékszem, hogy berak a kocsijába, de hogy került ide ilyen gyorsan a kocsija? Na mindegy! Az ülések kényelmesek voltak, túl kényelmesek. Kérdezte a címem és meg is mondtam neki, majd elnyomott az álom és a kényelmes ülés. Egy kéz simogatására ébredtem. Körülnéztem, a lakásom előtt álltunk. Kinéztem az ablakon és egy darabig csak néztem.
Minden rendben? Jó a cím? – kérdezte a férfi.
Igen, és ... köszönök mindent! Bocsánat! – majd a lehető leggyorsabban kiszálltam a kocsiból és odafutottam a kapuhoz. Nem néztem hátra, csak raktam a kulcsot a zárba, elfordítottam és rohantam fel a harmadikra. Amikor beléptem a lakásba, neki dőltem az ajtónak és vettem egy mély levegőt. Oda mentem az ablakhoz, résnyíre elhúztam a függönyt és kinéztem rajta. Az autó már nem volt ott. Kicsit szomorúan léptem el az ablaktól, hogy írjak egy sms-t Jennának, hogy leléptem. „ Hazamentem, mert fáradt voltam. Bulizzatok nekem.” Levettem a ruhámat és belebújtam egynap UCLA-s pólóba. Befeküdtem az ágyamba, de nem tudtam elaludni. Csak azon járt az eszem, mi történt az este. Megcsókoltam Jay Ryan-t, majd a karjában vitt és haza is hozott. Miért? Miért csinálna ilyet egy vad idegennel? Vagy csak szánalomból tette? Annyi kérdés kavargott a fejemben. Majd hagyta, hogy leragadjanak a szemeim.