3. fejezet

Az angyalok városa. Imádom Los Angleset, és mindig is imádni fogom. Imádom, azt az őrült szenvedélyt, ami ebben a városban lakozik. Egyszerre konzervatív és bohém. A város lüktető energiája táplálja a nemzetközi film készítési élet ütőereit és ez egész világból vonzotta az embereket. Pont úgy, ahogy engem is. Nem tudtam másra sem gondolni az étterembe vezető út alatt, mint hogy mennyire szerencsés vagyok.  Ha otthon maradok, soha nem élhettem volna a saját álmaimat, soha nem ismerkedtem volna a barátimmal és soha nem ülhettem volna együtt Jayyel sem. Az étterembe vezető út az átlagosnál hosszabb volt, mivel dugó volt a belvárosba, amin egyáltalán nem csodálkoztam. Míg oda értünk megvizsgáltam az autót. Végül is nem gyakran ülök egy ilyen típusú autóba. Jay észrevette, ahogy bámulom a karosszériát és elmosolyodott.Bocs, csak… olyan csodálatos. –mondtam, miközben az izzadó tenyeremet a ruhám végébe töröltem. Jézusom, izzad a tenyerem, mi van velem?

Ő csak egy mosollyal válaszolt. A mosolyával könnyel elterelte a gondolataimat az autóról. Csak néztem, ahogy vezet. Olyan férfias volt, ahogy a kormányt fogta, érezni lehetett az erőt, hogy teljesen magabiztos, uralta az autót, ha lehet ilyet mondani. Bámultam, de észbe kaptam amikor lefékezett az étterem előtt. Segített kiszállni a kocsiból, amit gondolatban megköszöntem neki, mivel eléggé alacsony fekvéses volt autó rajtam meg egy ruha volt. Amikor megláttam, hogy a The Golden Statebe hozott, éreztem, hogy az arcomat elönti a pír. Ez L.A.  egyik legjobb étterme.
Nem, gondolod, hogy alul öltözött vagyok ide? –kérdeztem tőle.
Nyugi Alexandria, csodás vagy. – és megint rámosolygott. Minden kétségem elszállt. Amikor beléptünk Jay odament a bejárat mellett álló férfihoz és megmondta a nevét, mire a férfi udvariasan az asztalunkhoz kísért. A vacsora valami fantasztikus volt. Ilyen finomat még soha nem ettem. Az egész vacsorát végigbeszélgettük.  Örültem neki, mert így többet tudtam meg Jayről. Amikor beszélt olyan szenvedéllyel beszélt a munkájáról, hogy eszembe juttatta, miért is akarok színésznő lenni. De rajtam volt a sor, hogy magamról beszéljek. Nehezemre esett megnyílni az emberek előtt, mivel nem akartam, hogy megtudják múltamat, hogy miért volt olyan fontos eljönnöm otthonról. Épp befejeztük a fő ételt, amikor a főpincér odalépett Jayhez és odasúgott neki valamit. Az arc kifejezése megváltozott. Hátrafordult és így én is észrevettem, hogy az étterem előtt egy csomó fotós gyűlt össze. El is felejtettem, hogy ha az ember egy hírességgel randizik akkor ezzel is kell számolni. Erről Jay is elfelejtkezett. Megkérte a főpincért, hogy kéresse a hátsóbejárathoz a kocsit.
Sajnálom, de mennünk kell. – ezzel megfogta a kezemet és kirángatott az épületből. A kocsi már ott állt, de nem csak a kocsi. Pár paparazzó már várt minket. Gyorsan beültem a kocsiba és Jay is. Beindította az Audit és rálépett a gázra. Szerencsére simán kikerültünk onnan. Az út alatt, nem szóltunk  egymáshoz. Na remek, gondoltam, így kell elrontani egy estét. Amikor rá néztem láttam, megfeszülni az állkapcsát, láttam, hogy ideges. Amikor megérkeztünk a lakásomhoz, nem vártam meg, amíg kinyitja az ajtót. Kiszálltam és besiettem a kapun. Nem akartam még kínosabbá tenni neki a helyzetet. De ahogy a lifthez értem, éreztem hogy ott van a hátam mögött. Végig követett idáig. De miért? Mikor beszálltam utána szóltam: Nem kell felkísérned, ha nem akarsz itt lenni. – erre megnyomtam a gombot. A liftajtó épp csukódni akart, de megállította és velem szemben beszállt a liftbe. De itt akarok lenni- mondta olyan nyugodt hangom, hogy azt hittem megáll a szívem. Az alatt a 15 másodperc alatt, amíg felértünk nem szólt hozzám, csak a szembe nézett. Egyáltalán nem éreztem kínosnak ezt a 15 másodpercet. Elkalandoztam a szeme íriszén, a szemöldöke ívén a szájának vonalán és ekkor a liftcsengő kizökkentett az ábrándozásból. Kiléptünk a liftből és elindultunk a lakásom felé. Csöndben voltunk és ez viszont már zavart. Elővettem a kulcsaimat a táskámból. Épp amikor be akartam dugni a kulcsot a zárba megfogta a könyökömet és maga felé fordított és neki nyomott az ajtónak.
Sajnálom. - mondta csendesen.
De mégis mit sajnálsz? – néztem rá meglepetten.
Nem így terveztem az estét, el akartalak vinni még egy szép helyre, de azok a rohadt fotósok…
Nem sajnáld – fojtottam belé a szót – én remekül éreztem maga. Lenézett a padlóra majd újra rám. Együtt érzően pillantottam Jayre. A kaja például tök jó volt. – rámosolyogtam. Elnevette magát, amitől egy kicsit nekem is jobb kedvem lett.
Hogy vagy képes megnevettetni, még akkor is amikor ilyen ideges vagyok? – kérdezte. Éreztem ahogyan arcomat elönti a forróság, eltűrtem egy hajszálat az arcomból. Tenyeremet a szoknyám szélébe töröltem. Ekkor Jay ujjával az állam alá nyúlt , felemelte az arcomat és lágyan megcsókolt. Amikor az ajka az enyémhez ért, olyan érzés fogott el, mintha el akarnék szállni. Visszacsókoltam őt és arra gondoltam, hogy nem akarom, hogy véget érjen ez a csók, mégis én húzódtam el tőle.  Jó éjszakát Jay. – nyitottam az ajtót és beléptem a lakásba. Az ajtónak dőltem és beleharaptam ajkamba a csók emléke miatt. Amikor újra észhez kaptam észrevettem, hogy a kanapén ott ül Christian.
Miért nem mentél el? – kérdeztem, miközben vettem le a kabátom és a cipőmet. Nem kaptam választ ezért, elindultam a szobám felé. Elkapta a karomat.
Hol voltál? Kivel voltál el? Haa, válaszolj! – förmedt rám.
Christian eressz el, ez fáj. – próbáltam kiszabadítani a kezemet. Elengedte, majd oda lépett hozzám.
Miért csinálod ezt Ali? Tudod, hogy szeretlek. – mondta nekem, miközben a szemembe nézett.
Én miért csinálom Christian? Te miért csinálod ezt? Folyton megcsalsz de én vagyok olyan hülye, hogy folyton megbocsátok neked. Újra és újra. – szemembe könny gyűlt – De most nem. Ezzel a mondattal elfordultam tőle és bementem a szobámba és magamra zártam. Egy ökölcsapás hangos dördülését és vad szitkozódást hallottam, amikor becsuktam magam után az ajtót. Bevonszoltam magam az ágyba, összegömbölyödtem és próbáltam elfelejteni Christiant. Azt a Christiant, aki két évig velem volt olyan sok örömet és bánatot okozott nekem. Kaptam még egy SMS-t Jennától, hogy hallotta a veszekedésünket Christiannal és megkérdezte jól vagyok-e? Igazából nem éreztem magam jól, de azt írtam neki, hogy minden rendben van. Nehezem tudtam elaludni, emlékek és a mai nap járt a fejemben. A „tökéletesnek” ígérkező randi Jayyel, a szakítás Chrissel. Amint ezeken gondolkozta elnyomott az álom. Reggel, amikor felébredtem túl korán volt fáradtnak éreztem.  Fel sem keltem egyből, megkerestem az Ipodom és beraktam az egyik kedvenc lassú számomat ismétlésre. 

Újra elnyomott az álom. Nem sokat aludtam, fél hét volt az órán. Felöltöztem, csináltam a termoszomba egy kis kávét, beültem a kocsimba és elindultam a városomba. A legközelebbi parkba mentem el. Leültem egy padra és csak ittam a kávémat, miközben figyeltem az embereket. Egy asszony a kisbabáját sétáltatta, és olyan ismerősnek tűnt, de nem tudtam honnan. Elhessegettem a gondolatot, üresnek akartam érezni fejemet, nem gondolkozni semmin.  Megittam a kávémat és az ébredező várossal elindultam vissza. Mikor beszálltam a kocsimba észrevettem, hogy a táncos cuccom, még mindig ott van a hátsó ülésen. E gondolattól vezérelve elmentem táncolni egyet. Kitáncoltam a lelkemet is. Jól esett, elmúlt a fáradtság érzése és újult erővel mentem haza. Amikor hazaértem Jenna már ébren volt. Bevallom, nem örültem neki. Tudtam, hogy el kell mesélnem majd neki mindent. Kérsz egy kávét? – kérdeztem. Bólintott így levettem, két csészét és megcsináltam őket. Leültünk a fotelekbe és elmeséltem neki mindent. A randit és hogy Christian utánam futott, a fotósokat és a szakítást.
Jaj Ali, annyira sajnálom a dolgot. Tudom, hogy szeretted, különben nem lettél volna vele együtt két évig. – vigasztalt. Ekkor csöngettek és Sofia és Taylor érkeztek meg. Örültem, hogy összejött a csapat. Ők ismertek már és támogattak mindenben. Most is itt vannak, hogy támaszok legyenek ezért imádom őket. Jót nevettünk a délelőtt és már kezdtem elfelejteni mindent. Jó kedvem volt megint. Ekkor megcsörrent Taylor mobilja. CHRISTIAN AZ!!! – tátogta.  Megráztam a fejem, hogy ne mondja el, hogy itt van. Nem akartam őt is belekeverni ebbe. Kiment a folyosóra beszélni, mikor visszajött kifújta a levegőt.
Beszélni akar velem, gondolom rólad. – mondta nekem.
Menj csak, nem akarom, hogy te is bajba keveredj. Adott egy puszit a homlokomra és elköszönt mindenkitől. Ekkor jöttem rá, hogy a telefonomat itthon hagytam. Megnéztem és jött 3 üzenet Jaytől. Nem nyitottam meg őket, töröltem őket. Nincs most kedvem egy újabb randihoz, vagy arra hogy lekoptasson. Ledobtam a telefonom az ágyra és csak feküdtem ott órákig és nem törődtem semmivel.